Kedves olvasóim!
Nem tudom szavakba önteni mennyire imádlak titeket nagyon szépen köszönöm a kommenteket. Nem tudom elhinni, hogy ennyi embert érdekkel a történetem. Nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de nem volt valami jó ez a hét főleg magán ügyileg se, sajnos. Remélem nektek nem volt olyan rossz ez a két hét. A részből meg tudhatjuk pontosan mit érez Lola és érzett. Sokan írtátok, hogy várjátok mikor tűnik fel a One Direction hát még egy kicsit várnotok kell, de kitartás lesz elég sok izgalmas dolog terveim szerint addig. A részhez ajánlott zenét én kifejezetten imádom, nagyon csodálom a lányokat, hogy idáig el jutottak, ha valaki nem szereti a Little Mix-et akkor nem kötelező meghallgatni a dalt! Igaz eddig sem volt kötelező meg hallgatni csak ajánlom. Jó olvasást kívánok, megjegyzést és pipákat szívesen fogadok!
Sophie
Lolicia Parks
Cannonball |
• Jelen •
Két hete nem csinálok semmit csak ülök a szobámba és sírok, maximum a konyhába mentem meg a fürdőbe. Szegény anya meg apa már a hajukat tépik miattam mivel semmiről nem tudnak de amikor elkezdem mondani nekik elsírom magam. Hát igen ilyen állapotban vagyok. Mint egy kis gyerek aki elveszítette az egyetlen játékát, csak az a különbség, hogy nem nem a játékomat veszítettem el hanem a szerelmem és az életem. Igen Justin volt az életem ő volt az akinek bármit elmondattam kivétel nélkül, mint egy legjobb barát csak nekem Ő sokkal több volt mint barát. Még mindig nem tudom fel fogni, hogyan tudta ezt velem megtenni Cara? Legjobb barátnők vagyunk, pontosabban csak voltunk ha egyáltalán azok voltunk.
Semelyikőjük sem kereset még egy sms-est sem írtak magyarázkodás ként, de nem mintha nem is léteznék bár úgy is érzem magam.
Konyhába mentem le valami enni valóért, hogy azért ne éhezzek bár szerintem ez soha nem következne be de fő a biztonság. Amint leértem anyát láttam meg fal fehér arccal és Carat elég rossz állapotba, gondolom neki sem voltak valami fényes hetei. Kikerülve mentem el mellettük majd a hűtőhöz léptem.
- Lola beszélhetnék? - kérdezte Cara bizonytalanul a hangja még néha-néha el is csuklott.
- Nincs mit remélem élvezted, hogy Justin megkúrt biztos élvezetes volt. - néztem rá lesajnálóan és egyben csalódottan. Válaszára nem várva kerültem ki de egy picit még neki mentem a vállának majd megálltam közvetlen mellette.
- Jó szórakozást kívánok a jövőbe biztos jól csinálja. Upsz te ezt már tudod. - emeltem a kezem a számhoz mintha "véletlenül" mondtam volna.
- Vissza megyek Londonba. - suttogta megsemmisülve.
- Sok sikert ja és várom az új pasid kicsinálja a legjobban versenyen jól csinálod Cara büszke lehetsz magadra. - ütegtetem meg a vállát biztatás kép.
- Nem ismerek rád. - rázta a fejét.
- Én se magamra hála nektek. Tönkretettétek az életem egy romhalmaz vagyok mind miattatok. - nem üvöltöttem nem megyek le olyan mélyre, csak megmondom az igazat kulturáltan és nyugodtan.
Lehet, hogy így gyöngének tűnök de sokkal okosabbnak. Lehet, hogy a bent tartott dühöt nem tudom magamból kiadni, de az is lehet, hogy így sokkal jobb lesz. Az is meg lehet, hogy ezzel a tudattal fogok meghalni de nem érdekkel. Nem fogom elmondani az igazat az nem csak nekem lenne fájdalmas de a körülöttem élő embereknek is.
- Lola beszéljük már meg kérlek csak öt perc ha nem tíz. - könyörgött nekem Cara könnybe lábat szemmel.
- Cara nekem ehhez nincs erőm, nem akarlak téged se Justint látni egy jó ideig és ha most nem haragszol viszlát örökre! - és kimondtam a legfájdalmasabb szót a világon. Könnyeimet vissza tartva mentem fel már véglegesen a lépcsőn.
Ajtómat becsapva rogytam az ágyra mint egy rongybaba. Fáj amit mondtam de muszáj volt, soha nem akartam egyetlen egy embert sem meg bántani. A sós könnyeim megállás nélkül folytak végig az arcomon ami már fel van dagadva a sok dörzsöléstől és sírástól.
Szipogva nyúltam a telefonomért ami már egy kicsit ütőt-kopott volt. Alig látva nyomkodtam a képernyőt keresve apu számát, megnyomva a hívás gombot a fülemhez emeltem a telefont majd vártam.
- Kicsim minden rendben? - szólt bele aggódva.
- Apa én nem bírom. - sírtam a fejemet fogva.
- Lola mindjárt otthon leszek kitartás minden rendben lesz angyalom szeretlek szia! - és letette.
- Én is szeretlek apa. - mondtam a telefonnak.
Aggódva tettem magam mellé a telefont majd hajtottam le a fejem a párnára. Fogalmam sincs miért történek ezek a dolgok velem, pedig mindenek van oka semmi sem véletlen.
Mindig mondtam anyának kiskoromba, hogy én egy boldog hercegnő akarok lenni aki egy vattacukor várba él. Hát, nem valósult meg egy kicsit se, sajnos.
A nagyi mondta nekem még réges-régen, hogy akár mit hiszek vagy történik én mindig csodálatos lány leszek az Ő egyetlen hercegnője!
Semelyikőjük sem kereset még egy sms-est sem írtak magyarázkodás ként, de nem mintha nem is léteznék bár úgy is érzem magam.
Konyhába mentem le valami enni valóért, hogy azért ne éhezzek bár szerintem ez soha nem következne be de fő a biztonság. Amint leértem anyát láttam meg fal fehér arccal és Carat elég rossz állapotba, gondolom neki sem voltak valami fényes hetei. Kikerülve mentem el mellettük majd a hűtőhöz léptem.
- Lola beszélhetnék? - kérdezte Cara bizonytalanul a hangja még néha-néha el is csuklott.
- Nincs mit remélem élvezted, hogy Justin megkúrt biztos élvezetes volt. - néztem rá lesajnálóan és egyben csalódottan. Válaszára nem várva kerültem ki de egy picit még neki mentem a vállának majd megálltam közvetlen mellette.
- Jó szórakozást kívánok a jövőbe biztos jól csinálja. Upsz te ezt már tudod. - emeltem a kezem a számhoz mintha "véletlenül" mondtam volna.
- Vissza megyek Londonba. - suttogta megsemmisülve.
- Sok sikert ja és várom az új pasid kicsinálja a legjobban versenyen jól csinálod Cara büszke lehetsz magadra. - ütegtetem meg a vállát biztatás kép.
- Nem ismerek rád. - rázta a fejét.
- Én se magamra hála nektek. Tönkretettétek az életem egy romhalmaz vagyok mind miattatok. - nem üvöltöttem nem megyek le olyan mélyre, csak megmondom az igazat kulturáltan és nyugodtan.
Lehet, hogy így gyöngének tűnök de sokkal okosabbnak. Lehet, hogy a bent tartott dühöt nem tudom magamból kiadni, de az is lehet, hogy így sokkal jobb lesz. Az is meg lehet, hogy ezzel a tudattal fogok meghalni de nem érdekkel. Nem fogom elmondani az igazat az nem csak nekem lenne fájdalmas de a körülöttem élő embereknek is.
- Lola beszéljük már meg kérlek csak öt perc ha nem tíz. - könyörgött nekem Cara könnybe lábat szemmel.
- Cara nekem ehhez nincs erőm, nem akarlak téged se Justint látni egy jó ideig és ha most nem haragszol viszlát örökre! - és kimondtam a legfájdalmasabb szót a világon. Könnyeimet vissza tartva mentem fel már véglegesen a lépcsőn.
Ajtómat becsapva rogytam az ágyra mint egy rongybaba. Fáj amit mondtam de muszáj volt, soha nem akartam egyetlen egy embert sem meg bántani. A sós könnyeim megállás nélkül folytak végig az arcomon ami már fel van dagadva a sok dörzsöléstől és sírástól.
Szipogva nyúltam a telefonomért ami már egy kicsit ütőt-kopott volt. Alig látva nyomkodtam a képernyőt keresve apu számát, megnyomva a hívás gombot a fülemhez emeltem a telefont majd vártam.
- Kicsim minden rendben? - szólt bele aggódva.
- Apa én nem bírom. - sírtam a fejemet fogva.
- Lola mindjárt otthon leszek kitartás minden rendben lesz angyalom szeretlek szia! - és letette.
- Én is szeretlek apa. - mondtam a telefonnak.
Life, it taught me to die |
Mindig mondtam anyának kiskoromba, hogy én egy boldog hercegnő akarok lenni aki egy vattacukor várba él. Hát, nem valósult meg egy kicsit se, sajnos.
A nagyi mondta nekem még réges-régen, hogy akár mit hiszek vagy történik én mindig csodálatos lány leszek az Ő egyetlen hercegnője!
Hat Cara ezt benezted...mondjuk en se bocsaltanek meg neki. Szegeny Lolanak nem lehet konnyu :(( de remelhetoleg lesznek meg jobb napjai is...mint pl amikor talalkozik a fiukkal :DD siess xx
VálaszTörlésHát, igen ezt Cara benézte. Normális ember nem nagyon bocsátaná meg ezt a "kis" incidens. Én is sajnálom Lolát de minden rendben lesz idővel! Sietek
TörlésPuszillak Sophie
Szia, Drága Sophie!
VálaszTörlésEl kell, hogy mondja, rengeteget fejlődtél :) Élvezet volt olvasni az írásodat, teljese magával ragadt, csak egy gond volt. Az hogy véget ért :D Tényleg, nagyon tetszett, csak így tovább! Kiváncsian várom a folytatást!
Lelekes olvasód, Dodó
Szia, Drága Dodó!
TörlésÖrülök neki, hogy fejlődtem :) Mindig megpróbálom a legjobbakat kihozni a részekből, és úgy látom ez néha sikerül is. Valószínű szombaton vagy vasárnap jön a következő!
Puszillak Sophie
Nagyon tetszett ez a rész is! Alig várom a folytatást! Remélem Lola élete hamar egyenesbe jön! Kaptál tőlem egy díjat ezért a fantasztikus történet ért !! :)
VálaszTörléshttp://closemeintoyourhearth.blogspot.hu/2013/02/1-dijam.html?m=0
Örülök, hogy tetszett a rész! Még egy kicsit ilyen lesz, de nem nagyon szeretnék ennél többet elárulni ;)
TörlésNagyon szépen köszönöm a díjat nagyon aranyos vagy, hogy gondoltál rám!
Szia, drága Sophie!
VálaszTörlésItt is lennék, ahogy ígértem! Nagyon tetszett a rész, egyre szimpatikusabb Lola karaktere. Engem az elején a Cannonball-al megfogtál, imádom azt a dalt, annyira gyönyörű!
Cara jól elásta magát nálam, biztos, hogy én sem bocsátanák meg neki! És Justinnak sem.
Nagyon jól leírtál mindent, teljesen átéreztem Lola fájdalmát, a dallal együtt pedig igazán szívszaggató volt.
Csak így tovább, imádom! :D
Love, Diana
Szia, Drága Diana!
TörlésKöszönöm, hogy írtál nekem kommentet nagyon sokat jelent! Örülök, hogy tetszett a rész és annak, hogy egyre szimpatikusabb Lola. Ez a célom. Nekem is kedvencem a szám nagyon szép és, hogy a lányok elénekelték az valami csoda.
Nem nagyon akartam Carát valami jó kislánynak beállítani ezért adtam neki ezt a szerepet a történetbe. Szerintem nem nagyon sikerült valami jól leírnom de ha szerinted így van akkor hiszek neked. Megpróbálok egyre jobb lenni remélem sikerül!
Puszillak Sophie
Szia Sophie!
VálaszTörlésEz a sztori iszonyat jó!! *-* Rengeteget fejlődtél, élvezet olvasni! Gratulálok! :) <3
Jó kezdés egy sztorinál, érdekes les z..! ;)
Nagyon jól lerázta Carat, nagyon tetszett! :)
Lolanak nem lehet könnyű, de azért látszik a különbség a pasik és a lányok közt: annak ellenére, hogy Cara tudta, Lola nem fog szóbaállni vele, eljött hozzá, feltételezem azért, hogy bocsánatot kérjen tőle, ám Justin hetekkel később meg csak annyi sem mondott hogy sajnálom...
Szegény Lola! :( <3
Csak így tovább, nagyon várom a következőt! :)
Ha érdekel és lesz időd, majd nézz be hozzám, mert van új rész! ;)
Puszi:Little Zsoo <3<3
Szia Zsoo!
TörlésÖrülök, hogy tetszik a történet! Sokkal jobban tetszik nekem ez a blog mint a másik ha tudod melyikre gondolok.
Hát, igen elég sok a különbség van a fiúk és a lányok közt. Cara mindent megfog próbálni, hogy megbocsásson neki Lola kiderül, hogy fog neki sikerülni ;)
Siettek a következő ahogy tudok! Szaladok és olvasom tuti, hogy imádni fogom :)
Puszillak Sophie
Drága Sophie!
VálaszTörlésA történet nagyon magával ragadó.:) Beleszerettem..♥ Most nem ezért vagy azért,de hogy volt képe Cara-nak Lola-hoz menni-e és megbocsátásért esedezni? Gondolhatta volna,hogy nem fog neki megbocsátani,mivel teljesen tökre tette szegény lányt! Cara nem volt igazi barátja és ez akkor derült ki,mikor lefeküdt Justin-al. Örülök hogy elmegy,nem kell ide egy ilyen barátnő.. De még mindig kíváncsi vagyok,hogy hogy fogod behozni a One Direction-t..:D Már alig várom a folytatást!
xoxo Eternal Dreamer
Drága Etarnal Dreamer!
TörlésNagyon szépen köszönöm, hogy írtál nekem kommentet! Örülök, hogy tetszik a történet. Próba szerencse alapon ment Cara Lolához, hát ha megbocsát neki de Ő is tudta, hogy esélytelen az egész. Terveim szerint még lesz szerepe a "gonosz boszorkánynak" ;)
Már csak egy vagy két rész és jönnek a fiúk kitartás!
Puszillak Sophie
Nekem nagyon-nagyon tetszik a történet siess a következővel mert már nagyon várom !!! :)
VálaszTörlésSzia,
TörlésÖrülök, hogy tetszik a történet, megpróbálok sietni a részel de ezen a héten és a jövő heten tuti, hogy nem lesz új. Sajnálom! :)
Sziia! n most kezdtelek olvasni, de nagyon tetszik a blogod. Hozzd hamar a kövi részt!!! Nagyon jól írsz! :))
VálaszTörlésSzia! Először is köszönöm, hogy írtál kommentet. Örülök, hogy rá találtál a blogomra és annak is, hogy tetszik. Megpróbálom a leghamarabb hozni amint csak tudom. Köszönöm a dicséretet bár szerintem nem annyira nagyon jó de néha én is megvagyok elégedve az írásommal :)
Törlésszia. mikor lesz új rész?? amúgy csak így tovább! ;)
VálaszTörlésSzia! Tegnap raktam fel az 5. fejezetett, köszönöm szépen!
TörlésPuszi, Bonnie P.