Hello Darlings!
Hát itt vagyok az új
részel! Igaz rengeteget késtem - ég is a pofám miatta - de annyi dolog történt
velem egyszerre, hogy néha azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Ígérem, próbálom
magam összeszedni magam és folyamatosan hozni az új részeket - mind két blogomon.
Nem mondanám érdekes résznek de, azért történek benne dolgok, amire szerintem
nem számítottatok volna, de ezt majd meg mondjátok ti. Nem tudom emlékeztek e amikor
Niall felhívott valakit, de az nem derült ki, hogy kit. Hát most megkapjátok a választ,
mivel a rész vége, ami kis ír barátunk szemszögével fog befejeződni. A zene, amit
csatoltam a részhez nem nagyon illik, de Lola állapotához pedig igen, így Demi Lovato
egyik újabb csodás dalát választottam. Milyen lett a bizonyítványotok? Hogy telik
eddig a nyári szünetetek? És még egy fontos dolog, ne felejtsetek el bekövetni a blogvin’-on is, mert július 1.-jén
eltűnik a googel reader! Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Puszi, Abbie B.
Mindig is a tervei vitték előre, ezért jutott el oda ahova. Igaz az óvodába ismerkedtünk meg egymással de már akkor is az igazság foglalkoztatta. Hogy azok a személyek, akik körülötte vannak tudják magukról, esetleg másról a fájdalmakkal teli igazságot, ami több ezer életet teszi tönkre. Ha már eddig nem tette.
Az, hogy Lottieval mi
történt, vagy, hogy mit csináltak vele előttem egy hatalmas titok, és előre
láthatóan egy jó ideg titok is marad. Kivéve, ha Lottie el nem kotyogja magát,
amit nem szokott.
Amennyire is próbálom
magam megerőltetni, nem sikerül rá jönnöm mi is történt ma, vagy akár hetekkel
ezelőtt. De abban biztos vagyok, hogy az a személy aki ilyen
mélyre tudta süllyeszteni Lottiet az vagy teljes szívéből utálta Őt vagy pont
az ellenkezője. Ami nem mást jelent mint, hogy az én drága barátnőm találkozott a
könyörtelen, nagy betűs szerelemmel. Ami nem kímélt rajta, ezek jelek szerint.
Lassan toltam el
magamtól a még mindig síró lányt, aki magatehetetlenül rogyott az egyik
asztalhoz, majd maga elé nézve, folytak le ugyan úgy a könnyek az arcán. Egy zsebkendőt
oda adva neki simítottam végig a hátán nyugtatás kép, majd hajoltam oda a
füléhez.
- Mindjárt jövök, csak
rendelek valamit, minden rendben lesz. Higgy nekem! - egy puszit nyomva az
arcára hagytam ott a asztalnál, majd álltam be a sorba. Alaptalanul körbe
néztem a békés kis étterembe, amibe egyre nagyobb lett a tömeg az eső miatt,
ami még mindig áztatta a növényeket és az embereket is egyaránt. A telefonom örült
rezgésére a kezemben lévő készülékre szenteltem az összes figyelmem. Fél szemmel
néztem a telefont, ami még mindig titokként tartotta azt, hogy kis is keresett
engem, a másikkal pedig a sort néztem, hogy mikor halad. Erősen megnyomtam a középső gombot. A levegő megállt bennem, a pulzusom
az egeket ütötte. Amilyen gyorsan csak tudtam kapcsoltam ki a telefont majd
vissza, hátha csak rosszul láttam. De nem a kijelzőn még mindig az a név
virított, mint amikor kikapcsoltam. Nem hittem el, hogy Justin írt
nekem! Remegő kezekkel néztem a nem fogadott hívásokat és az üzenetek, minden
második név ugyan az volt. Justin keresett engem, és nem is egyszer. Nagy
szemekkel cikáztam az üzenetek és a hívások között, hátha rájövök mikor hívott
vagy mikor írt. Először akkor hívott, amikor Niall felkeresett engem
hajnalok - hajnalán. Azután pedig folyamatos hívott és küldött üzeneteket. De
mind ez mikor történt amikor majdnem mindig nálam volt a telefon?
- Hé! Már bocs, de a többi ember is szeretne venni valamit. - vágta a fejemhez az egyik pultos fiú, pirosló fejjel. A fejemet megrázva léptem egyet előre, hogy hallja is majd amit mondok neki.
- Öhm...persze, hogy rendelek csak máshol járt a gondolatom. - motyogtam lehajtott fejjel, de még az eszem még mindig Justinon a hívásain és az üzeneten járt. Nem tudom elhinni, hogy felkeresett.
- Jó engem egy kicsit se érdekkel a
kifogásod csak mond már meg mit akarsz, és utána menj oda ahova akarsz.
Anélkül, hogy elkezdesz nekem itt hisztizni, oké? - a szavakat szinte köpte.
Megdermedve álltam előtte és egyszerűen nem tudtam, hogy most mit is csináljak.
Keresem, fel a főnökét vagy mondjam meg neki amit gondolok.
- Tudod mit! Inkább nem is kérek tőled
semmit, de a többié embertől sem. Felesleges így is csak rontom a levegőt. De
egyet jegyez meg azzal a kis okos kis fejeddel hamár itt, dolgozol. Neked hála
ez a kis étterem elvesztett egy törzsvendéget, aki már a kezdetektől fogva ide
járt. És a legfontosabb mind ez neked hála. Ja és még egy dolog! Megmondanád
nekem hol a főnököd? - mondtam teljesen normális hangnemben és
rezzenéstelen arccal.
- Miért érdekel téged, hogy hol van a
főnököm semmi közöd hozzá. Mint már mondtam, ha nem rendelsz semmit, akkor
nyugodtan elmehetsz! - az arcizmai megfeszültek, a kezeit ökölbe szorította és
feltűnően sokszor vett levegőt. A kezeit megemelte. A félelem átjárta az egész
testem, de nem mutattam meg neki, hogy félek tőle, nem tudnám megtenni. A kezei egyre közelebb
és közelebb kerültek az arcomhoz, szemeimet amilyen erősen csak tudtam
összeszorítottam és vártam. Vártam arra, hogy megüsön.
- James! - ordította egy erős rekedt hang.
- Mi a fenét csinálsz te hülye gyerek? Kezet mersz emelni egy vevőre az egy
dolog de, hogy egy lányra. Normális vagy ember? - vette egy kicsit halkabbra,
de még mindig ugyan olyan erős volt a hangja. A szemeimet még mindig csukva tartottam a
félelemtől. A vállamon egy izmos kezet éreztem meg, majd ugyan annak az
embernek a hangját, aki rászólt - úgy tűnik - Jamesre.
- Hé! Nyugi már nem lesz semmi baj, ne
aggódj! - mondta most már sokkal, barátságosabb hanggal. Mire már kimertem
nyitni a szemeimet.
- Köszönöm, tényleg! - suttogtam halkan
neki, majd visszarohantam Lottie-hoz aki hatalmas szemekkel nézett engem, de a
könnyi még mindig folytak.
- Lola?! - kezdte el volna mondani, de én
csuklójánál fogva húztam ki az étteremből remegő lábbakkal. Féltem. Nem, még
mindig félek.
NIALL HORAN
-
Szia! Nial vagyok, van egy kis probléma Lolával kapcsolatban.. - mondtam
lehajtott fejjel, bár tudtam, hogy Ő azt nem látja.
-
Mit csináltál Niall? - kérdezte fojtott hangon....
- Én csak megvédem Őt. - vettem egy nagy
levegőt, majd lassan kifújtam. Tudtam és tudom, hogy ki fog akadni. De még a felét
se
tudja, hogy mi történt, de nem sokáig.
tudja, hogy mi történt, de nem sokáig.
- Aha, és meg mondanád nekem, hogy mitől
akarod megvédeni? Te csak segítesz nekem visszaszerezni. Semmi más feladat
nincs, csak hozd el nekem. Oké? Nem olyan nehéz feladat, meg tudod csinálni. Vagyis azt
hittem. - magyarázta majdnem üvöltve.
- Justin. Nem kéne ezt csinálnunk. Nem láttad
mennyire összetörted, nem kéne játszanod vele. - a kezeim önmaguktól is ökölbe
szorultak, ahogy magam előtt láttam Lolát sírni, miatta. Nem érdemli meg mind ezt
szegény lány, csak egy normális barát kéne neki, és egy normális élet. És a barátnál
nem magamra gondoltam. Igaz, hogy csodálatos és meseszép de én mind csak barátként
tekintek rá. A találkozásunk se volt problémamentes de megbeszéltünk a történteket
és nem foglalkozunk vele, mintha meg sem történt volna.
- Jó. Niall engem nem érdekel, ha te nem csinálsz
semmit, akkor majd én! - dühösen vágta a szavakat hozzám, még telefonon keresztül
is, majd csapta le.
Drága Abbiem!
VálaszTörlésMegértem a gondjaidat és semmi baj, hogy csak most hoztad mert egy ilyen jó részre megérte várni, de tényleg!
Nem tudom mi lehet Lottie baja, de remélem hamar kiderül. Fúú amit az a kiszolgáló fiú csinált az több a pofátlanságnál, még egy ilyen parasztott...durva. Átérzem Lola félelmét, én is megijedetem volna, de bátor volt, így büszke vagyok rá, nagyon! :)
Aztán meg az a kis rész ami Niall szemszögéből volt, tyűű nem gondoltam volna hogy úgymond Justin bérelte fel, csak hogy kibékítse őket, érdekes. Niall pedig olyan édes, megszólalt a lelkiismerete és nem akarja tovább csinálni ezt, helyes!
Kíváncsian várom a folytatást!
Pusz, Dodó
Drága Dodóm!
TörlésKöszönöm, hogy megértesz. Lottie elég furcsa dolgot fog csinálni a következő részben, amit biztos, hogy nem fogtok érteni, de előre csak ennyi. Én is rettentően büszke vagyok Lolára, hogy ilyen bátor volt, az én lányom:D
Hát igen, mivel közeleg a blog vége, így minden szép lassan kiderül. Azért bele kellett, hogy tegyek egy Niall tulajdonságot a történetbe ami nem más mint a lelkiismeret, szerintem is nagyon aranyos volt! Örülök hogy tetszett a rész. A nyolcadik fejezett már olvashatod is!
Puszi, Abbie Brightmore
Kedves Nusi!
VálaszTörlésNagyon megörültem a résznek és egyből elkezdtem olvasni, amint megláttam.
Tetszik, hogy ilyen írói homály fedi, a történet felét. Tehát, hogy ezt bővebben is kifejtsem: Tetszik, hogy a sztori fele titkolózás. Hogy, minduntalan, folynak a titkolózások. Itt van pl. Lottie. Nem tudjuk mi baja, szegénynek. Vagy Niall és Justin. Mivel belepillantottam, de tényleg csak véletlen a füzetedbe, és mázlimra pont Justin nevét véltem felfedezni, éreztem, hogy Jusitn is fel fog bukkani. Aztán kifaggattalak, és örült a fejem, hogy tudom mit rejt a 7.fejezet. :)
Fantasztik, bombasztik rész lett. ;)
Ölel téged,
Patricia Freelove
Kedves Patri!
TörlésIgen ez a történet kész titkolózás, mindenkinek van egy kis titka. Igen, rossz kislány voltál és bele néztél a füzetembe és véletlen pont elkezdted olvasni a részt, de utána elmondtam mi is fog történni. Örülök, hogy tetszett fantasztik bombasztik!
Puszi, Abbie Brighmore